A vámos (Káosz Galaktika novella)A nap vörös korongként egyensúlyozott a Sorwir bolygó horizontján. A szolgálatos
vámőrség váltáshoz készülődött. A legalkalmasabb időpont egy csempészhajó számára...
 
 Ghoem hadnagy összeszűkült szemmel bámulta a kikötőben leszálló ASZFALT
nevű Lightningot, melynek "KÖSS BELÉM!" felirat díszelgett az oldalán.
Enyhe bizsergést érzett a tarkóján. Tudta, hogy ez csempészáru jelenlétére
utal. Tizennyolcadik éve szolgált a kikötői vámőrségnél. Ez idő alatt kifejlődött
e képesség, mely nem is olyan meglepő a cerebritáknál.
 - Bolum őrmester, munkára fel! - kiáltotta beosztottjának, és elindult a hajó irányába.
 - Nem látszik csempésznek! - zárkózott fel tudálékoskodva újdonsült kollégája.
 - Ide figyeljen Bolum! Mennyi ideje van a vámőrségnél?
 - Már két napja!
 - Nagyokos! Én már akkor csempészeket üldöztem, amikor maga még csak
tipegett az ANTI-G babasétáltatóban. Nyissa ki a szemét, és csukja be a
száját, ha tanulni akar! - fejezte be mondandóját, mivel hallótávolságba
kerültek.
 - Szurk-O-Lo és legénysége vámvizsgálatra felkészült - jelentette katonásan a hajó kapitánya.
 - Van valami tiltott áru a hajón? - kérdezte Ghoem a kapitánytól.
 - Hova gondol ezredes úr! - jött a hízelgő válasz.
 - Azért, ha nincs ellenére átvizsgálnánk a hajót...
 
 A hadnagy rendkívül kellemetlenül érezte magát. Fél órai kutatás eredményeként
jól összekoszolta magát a raktérben ráborult grafitrudakkal. Hülyét csináltak
belőle az új beosztottja előtt, de nem tehetett semmit. Dühtől vöröslő
fejjel (ami a cerebritáknál nem kis teljesítmény) fordult a kapitányhoz:
 - Elnézését kérjük a kellemetlenségekért, de csak a munkánkat végeztük - azzal sarkon fordulva elhagyta a hajót.
 Éppen egy teherszállító kanyarodott ki a dokkból az ASZFALTról leszerelt
ágyúkkal megrakodva, mikor végzett a szolgálatleadással. Végtelen utálattal
nézte a távolodó teherszállítót.
 Az őrmester melléje szegődött.
 - Vajon mennyit kereshetnek három Odessa Sierra ágyún? - kérdezte Bolum.
 - Sierra!?! - csattant fel meglepődötten Ghoem.
 - Hát persze! Nem látta, milyen könnyen szerelték le? Semmi energiakábel,
semmi vezérlőkábel. A Sierra típusok csalhatatlan ismertetőjegye. Persze
ilyen közelről.
 - Miért nem mondta ezt korábban?
 - Maga mondta, hogy csukjam be a számat.
 - Ha már úgyis vége a műszaknak, nem néznénk körül a sikátorok környékén?
- nézett kérdőn beosztottjára a hadnagy - Hátha látunk valami érdekeset.
 
 Az MT-302-es homokfutó hangtalanul suhant a sikátorok felé. Ghoem
még mindig az egyenruháját viselte; a nagy sietségben eszébe sem jutott
az átöltözés. Valahogy élete részéve vált ez a munka. Személyes sértésnek
vette, ha valaki az ő műszakja alatt csempészkedik. Érezhetően csökkent
a járókelők száma, ahogy közeledtek a város hírhedt negyede felé. Errefelé
még a szemétszedő robotok is rendőri kíséretet kapnak. Azok akik itt kénytelenek
élni, nem panaszkodhatnak a biztosítási ügynökök zaklatására.
 A szürkületben alig kivehetően valami alaktalan sötétség borította
a szűk utcarendszer bejáratát. FÜST. A füstből pedig egy járőr alakja bontakozott
ki.
 - Csak nem az ön figyelmetlenségének mementója? - mutatott a helyszínelő a teherszállító roncsára.
 A hadnagy morogva kikászálódott járművéből.
 - Honnan tudhattam volna, hogy a panelra szerelt Sierra ágyúkban lesz
a fű! - csattant föl mikor megérezte a megperzselődött tiltott áru jellegzetes
szagát.
 - A Sierra ágyúk messziről valódinak tűnnek. Nem csoda, hogy azonnal
tüzet nyitottak rájuk - mondta szenvtelenül a járőr, miközben a tetemeket
vizsgálta.
 - Még jó, hogy feltalálták a klónozást - kotyogott közbe Bolum. -
Képzelem, milyen arcot vágnak, amikor a kórházban felébredve letartóztatják
őket.
 - Új fiú? - vigyorgott a járőr
 - Igen - sóhajtott Ghoem. - Nagyokos! - fordult beosztottjához.- A
klónozás az élőlényt a klónozási mintavételkor meglévő állapotában hozza
létre. Tehát amikor még el sem követte a bűnt.
 - Senki sem büntethető a majdan elkövetendő bűneiért - okoskodott
a járőr.
 - De hát akkor mit tudunk tenni? - kérdezte Bolum
 - Semmit - válaszolta a járőr.
 - Majdnem semmit - tette hozzá a hadnagy magában, azzal visszaszállt
homokfutójába.
 Elsőbbséget adott a később érkező járőröknek, bár azok nem használtak
megkülönböztető jelzést. Ki akarna ezen a helyen feltűnősködni? Ahogy távolodtak,
az élet felpezsdülésével a megszokott jókedve is visszatért. Nem érzett
kárörömöt. Egyszerűen csak, rendnek kell lennie! Persze volt még egy kis
dolga. Egy apró szívesség. A mostani zavaros időkben olyan gyakran tűnnek
el klónminták...
 
 Írta: Móder Attila 
(A szavazáshoz be kell jelentkezned!) (átlag: 8 szavazat alapján 6.4)Ha ez tetszett, olvasd el a következő, jellegében hasonló cikket is: A semmi bajnoka (Káosz Galaktika novella). | Létrehozás: 2003. október 8. 10:05:50 | Utolsó frissítés: 2015. május 20. 10:44:09 |   Nyomtatási forma |  
  |